Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

Mindennapi anya köszöntő

Kedves Anyuka! Kedves Olvasó!

Még soha nem írtam blogot, de egyszer ezt is el kell kezdeni. Smile

Férjem biztatására vágok bele az írásba. Köszi, Édi! Smile

Az ötlet onnan született, hogy a legtöbben nem szívesen beszélnek az anyaság árnyoldalairól. Mindenkitől csak a szépet, jót lehet hallani, de a nehéz napok rejtve maradnak. Alapjában véve én is csak azt tudom mondani, hogy a gyermekvállalás egy CSODA. Az hogy létrejön, és bennünk kifejlődik, majd megszületik egy új élet, az semmihez nem fogható. De...

 

... ott vannak azok a napok is, amikor drága gyermekünk tizenötször ébred fel egy éjjel, amikor egész nap csak hisztizik és bár már minden pszicho-, népi-, nagyi-, ösztön- és rutintrükköt bevetettél, megnyugodtál, mélyeket lélegzel, blaaaa, blaaaa... de mégis üvööölt... Na, és ilyenkor átfut az agyadon, hogy kezded megérteni, hogy egyesek, miért rázzák meg a gyereküket.. Itt szeretném hangsúlyozni és kiemelni, hogy semmi, de semmi nem indokolhatja, hogy egy magatehetetlen, ártatlan gyereket bármilyen formában is bántalmazzanak! Sem fizikailag, sem lelkileg nem szabad egy gyereket bántani!!! Ami átfut az agyunkon, azt még mindig felülbírálja az önkontrollunk. Felül is kell bírálja! És bármennyire mardos és emészt a bűntudat, volt már olyan gondolatom, hogy már csak az zökkenti ki a babát, ha megrázom. A legdurvább ilyenkor, amit tettem, hogy ráripakodtam: "Legalább egy percre fogd már be a szádat!" Persze nem történt semmi. Ordított tovább. Nálam viszont bekapcsolt egy gomb, hogy "jajj, mit tettem?!", hiszen nem érti, nem értheti, valamit jelezni szeretne.. És az újonnan szerzett, lelkiismeret furdalásból táplálkozó erővel megnyugtattam. Ezt elmeséltem egy anyukának, és értette, felderült az arca, hogy nincs egyedül ezekkel a problémákkal. És megértettem, hogy én sem vagyok egyedül, és Te sem.

Nos, ebben a blogban a baba körülötti érzéseimet, érzelmeimet, változásaimat, gondolataimat, örömeimet, bánataimat szeretném megosztani Veletek.

Még nem tudom, hogy milyen sorrendben, de szeretnék írni a gyermekvállalásunkról, babavárásról, szülésről és első hónapokban tapasztalt nehézségekről is, mindennapjainkról. Persze az örömről és boldogságról is lesz szó, nem szeretném, hogy egy depressziós, energiavámpír oldal kerekedjen itt. Laughing

Köszönöm, hogy elolvasod soraimat, és remélem, segítenek is kicsit.

2014.03.05.