Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

Amikor pozitív lett a teszt...

mindennapi anya amikor pozitiv lett a teszt

2015.04.26.

Pozitív lett a teszt. Annyira más érzés, mint amikor először lett pozitív. A boldogság ugyanaz, mert már vártuk a két csíkot. Bár ezt még csak csíkocskának lehet nevezni, oly halvány volt.

De örültünk. Kb. 8 hónapja döntöttük el, hogy jöhet a második baba. És azóta minden hónap várakozással és félelemmel telt. Minden menstruáció előtt kettős érzés dúlt bennem, hiszen rettegek, hogy képes leszek-e két Minimanóval megbirkózni, hogy mi lesz a várandósság alatt, hogy „Te, Úristen, nekem megint szülnöm kell a végén”, hogy mi lesz, ha még egy energiagombóc születik… és persze ott volt az izgalom, hogy egy új csoda foganhat meg. Így minden hónap menzesze vagy negatív tesztje szomorúság, csalódás és megkönnyebbülés is volt. Ez így volt Fanninál is, csak akkor még más félelmek és az ismeretlen várt rám/ránk.

Ó, és vége: „na, mikor jön a második gyerek?” hallgatásának. Mert nem csak az első baba előtt mondogatják ám, hogy „benne vagy már a korban”, meg „nem azt mondtad, hogy gyorsan akarod szülni a következőt?”, és az abszurd: „csináljátok már?”, és még egy kedvenc: „mikor mész vissza dolgozni. vagy akarok még egyet?”. Jó-jó, a barátoktól azért ezt el tudom fogadni, na de nem csak Ők faggattak, hanem mindenki.

Hát, most pozitív a teszt. :D És boldog vagyok, de félek is nagyon. És semmire sem emlékszem, hogy hogy volt annak idején. Meg is néztem, hogy mikor menjek el az orvoshoz. 6-7. héten. A terhesmatek szerint jövő héten már a 6. hétben leszek. És akkor most hova menjek? Állami rendelés? A nagy eltökéltségem most elég labilissá vált. A múltkori komplikáció miatt lehet, hogy nem merem bevállalni. A régi dokimhoz? Na, oda tuti nem. Másik magánrendelés? Nem tudom. Még gondolkodom. Jah, és veszek még 1-2 tesztet, csak a biztonság kedvéért.

Jajj, és a szülés. Először féltem az ismeretlen fájdalomtól. De most már tudom, hogy mocskosul fáj. És persze, csodás, amikor ott a kis új élet a kezedben, de bakker, akkor is kibeb@szottul fáááááj (már bocsánat a szóhasználatért, de erre nincs szép szó…)

És most tuti nem várok 12 hetet, hogy elmondjam a családnak és a barátoknak. Akinek elmondanám, ha baj van, nekik az örömhírt is elmondhatom.

mindennapi anya amikor pozitiv lett a tesz