Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

Ekkor még sokat aggódtunk

mindennapi anya ekkor meg sokat aggodtunk

2015.05.13.

Fanni nem volt hajlandó hazajönni a játszótérről, végül félig vonszolva bejutottunk a lépcsőházba, a liftbe már be kellett tuszkolni, ahol pont volt egy kutyus, akit letámadott az én túlpörgött lányom, még a szájába is benyúlt. Közben meg majszolta a kiflijét. Jajjj, ezt nem is akarom látni. És a liftből is alig bírtam kivontatni. És üvölt. Egyik kezemben a táska, másikban a motor, tépem ki a kutyanyálas kiflit a kezéből, Ő meg vonyít.

A folyosón fetreng, és hisztizik. Bemegyek, ledobom a cuccot a lakásba, és visszamegyek a gyerekért, aki persze nem akar hazajönni. Kész ideg vagyok. Majd levetkőztetem, mert a body-ból is homok folyik, az üvöltés még tart. Elesik a hisztizésben. Bevonszolom a fürdőbe kezet mosni. Hiszti folytatódik. Most már hagyom, hadd eressze ki kicsit a gőzt, és én is fellélegzem, de érzem, hogy valami nincs rendben. Olyan melegség van odalent. Elmegyek pisilni. Baj van. Barnás, véres folyást látok. Kétségbe esek. Felhívom a leendő orvosom. És láss csodát, felveszi. Megnyugtat, hogy pihenjek le, és ha nem fordul elő többször, akkor nincs gond. Próbálok pihenni.

Közben megetetem, megfürdetem Manót. Megjön Apa, lefekteti a Kisasszonyt. Ismét érzem, hogy folyik valami. Tanakodunk, végül úgy döntünk, hogy Apa marad itthon Fannival, és én bemegyek a kórházba. (Persze telefonon nem érem el őket, hogy mit tanácsolnak, mit tegyek.)

Bementem, vártam, megvizsgáltak. Nem látott a doki semmi rendellenességet hál’ Istennek. Növöget a babóca, bár kicsit kisebb a korához képest, de ez normális.

Hazamegyek, lefekszünk. Megnyugodtam?! Lehet ilyenkor megnyugodni?