Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

Rémes hét – kóros idegbetegség, balesetek, hőség, robbanáspont

mindennapi anya remes het

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. A meleg, vagy a terhesség, vagy eleve van egy kis elmebetegségem?!

Szörnyű héten vagyunk túl. Minket kicsit kikészített a meleg, pontosabban Fannit, és így közvetve nekem is csökkent az ingerküszöböm.

(Bár most éppen enyhülés van, ez talán segít.) Napok óta kb. 20 percet alszik délután a csajszi, de a fáradtságtól nem elpunnyad, hanem felturbósodik. Egyik délelőtt fejest ugrott a kanapéról, és tényleg közel voltam az infarktushoz, még a nyaka is megbicsaklott. Azt sem tudtam, hogy rohanjak-e kórházba, vagy mi legyen. Kb. 1 perc sírás volt, így inkább a házi védőnőnket hívtam. Átnyomkodtam a fejét, nyakát, sehol nem fájt neki, Eszter meg mondta, hogy figyeljük meg 24 órát, ha hány, vagy imbolyog, vagy ilyesmi, akkor menjünk be. Persze Fanni némi anyaölben ücsörgés után még háromszor próbált meg ugyanott leugrani a kanapéról, és számtalanszor más részén az ágynak futkosott... A délután sem lett jobb, mert 20 perc alvás után robogott tovább. Az uzsonnát követve vörös kiütése lett a szája körül 1-2 cm szélesen. Persze semmi újdonságot nem evett (zabkása, barack, túrórudi - csak az volt fura, h sokat eszik) - lehet a barack csípte kis. Szerencsére egy kis kalcium eltüntette a foltot. Na, de még hosszú volt a nap, és kb. fél 9-kor nekirohant az ajtófélfának... olyan lila csík lett a homlokán, hogy azt hittük, felreped... Persze jött a para, hogy biztosan a koordinációjával van gond még a reggeli esés miatt.. na, nekiálltunk a lakásba ide-oda sétáltatni, hogy meg tudjuk figyelni, hogy van-e gond. Persze semmi baja nem volt... Az éjszaka is rendben volt, így valószínűleg nincs gáz... Én viszont készen vagyok.

És ez csak egy nap… Sokszor azt érzem, mintha a falnak beszélnék. Fanni mindent csinál, amit nem kellene. Belőlem meg kihozza a szunnyadó szörnyeteget. Néha úgy felcsattanok, hogy várom, hogy a szomszédok rám fogják hívni a gyermekfelügyeletet. Aztán egy perc, és megnyugszom… Még egy perc, és már megint szétvet az ideg. Közben utálom magam, hogy nem tudom kordában tartani a mérgem. És hát, szegény pocaklakó, Ő meg aztán tényleg nem tehet semmiről, és közben állandó feszültségben lubickolhat odabent… Bátrak voltunk a második babával? Mi lesz velem, ha kettő Turbóka fog itt pörögni… Bírni fogom a tempót két gyerekkel? De jól esne egy kis Jäger…. :D