Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

Beszoktatás és edzés

mindennapi anya beszoktatas es edzes

Annyi minden történt és történik velünk, hogy csak részleteket tudok kiragadni.

Az utóbbi hetek egyik meghatározó eseménye volt, hogy eldöntöttem, elkezdek mozogni. Mozogni, mert kell az egészségemnek, mert még mindig akkora vagyok, mint egy ház, mert jól esik, és mert - és ez ösztönöz leginkább a kitartásra - mert a gyermekemnek példát szeretnék mutatni. Egyre több mindent utánoz. Néha göbe tükröt tart elém, amiben láthatom a rossz szokásaimat. És ez csak megerősíti, amit eddig is mélyen vallottam: a példamutató nevelést. Szeretném, ha a gyermekem szeretne mozogni, és ha ez eleve beépülne a mindennapjaiba.

 

Megvolt a szándék, és egy barátnőm révén egy fitneszterem, ahol van gyermekmegőrző, és ráadásul még közel is van. Így minden további halogatás már csak kifogás lett volna. Elkezdtem beszoktatni Fannit. Két-három alkalmaz javasoltak. Már az első alkalommal is simán kijöhettem, és Ő eljátszott odabent. A második alkalom is simán ment. Így a harmadik látogatásunkkor már edzeni mentem, két órát, nem volt gond. És az ezt követő két alkalommal sem. Majd voltunk egy hetet vidéken, és mikor visszatértünk, és újra mentem volna, hát eltörött a mécses. Fél órát mellette voltam, azt hittem megnyugodott, de mikor kijöttem ismét sírt, de megbeszéltük az óvó nénivel, hogy majd lassan megnyugszik. 20 perc múlva szóltak, hogy menjek, mert Fanni még mindig sír. Pocsék anyának éreztem magam, ugyanakkor rettenetesen bántott, hogy hát nekem még ez sem jár? Hogy csak két órát szeretnék, és addig is kiváló kezekben, kis játszópajtásokkal hagyom a kisasszonyt. Újra kezdtük a beszoktatást. Pár alkalom után sem javult a helyzet, én már elkeseredtem, hogy ez nem fog menni. Nem fogja megszokni a helyet, én pedig nem akarom kínozni ezzel a tortúrával. Szerencsére a nálam tapasztaltabb óvónő, és barátnőm, aki már sokkal-sokkal régebb óta próbálta beszoktatni a gyermekét, bíztattak. És bár sajgott a szívem, tovább folytattuk. És több mint egy hét további szoktatás után, újra tudtam menni, edzeni. Bár még eltörik a mécses, amikor távozom, de az ajtó becsukása után nem sokkal hallom, hogy csend lesz. Amikor visszatérek, nagy az öröm, de pár másodperc után már nem is vagyok érdekes, hanem visszatér Fanni a játékokhoz. Remélem minden így marad, és tovább fogom tudni folytatni a mozgást az egészségemért, a példamutatásomért, a családomért, magamért. És mert megérdemlem a két óra nyugalmat, feltöltődést, kipurcanást. Laughing