Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

Egyszer tényleg megbolondulok…

 

mindennapi anya egyszer tenyleg megbolondulok

„Napok óta foglalkoztat egy téma…” Kezdhetném talán így is ezt a bejegyzést. Vagy egyszerűen csak át kéne másolnom a korábbi bejegyzésemet ebben a témában: http://www.mindennapianya.hu/blog/101-megbolondulok.

Én tényleg úgy érzem, hogy megkattanok.

Hogy feléledt bennem egy eddig nem ismert, vagy csak nagyon ritkán előbukkanó szörnyeteg. Hirtelen tudtam robbanni még réges régen. De ez már annyira régen volt, hogy igaz sem volt. És kőkemény személyiség-fejlesztéssel le tudtam győzni a harag démonait, melyek most újult erővel törnek rám. Vajon akiknek a hátán fát lehet vágni, olyan nyugodtak, Ők is ki tudnak borulni?

Hosszú-hosszú hetekig rettenetesen aludtunk éjszaka. A legdurvább napokon már 1-2-kor kelt éjjel Fanni, és 6-ig fent volt. Fáradt voltam, és kikészültem. Majd a rengeteg ötletelésnek, próbálkozásnak és figyelemnek köszönhetően megoldódni látszott a probléma: a tejet újra tápra cseréltük, mindig én fektettem a leányzót, béke, harmónia, miegyéb… És most kezdődik minden elölről? Tegnapelőtt akkor ébredt, amikor mentem volna aludni, pedig előtte nap is csak 4 órát aludtam… Ma pedig hálás lehetek, mert 4-kor kelt. És nem is eszik rendesen. Vacsira kb. harmadát, mint amit szokott. Persze jön az aggódás, menjek-e orvoshoz vagy sem? Jön a foga? Fája a hasa? De ott van a másik oldal, hogy csak az érdekel, hogy végre alhassak egy jót. Mondjuk 8 órát, úgy egyben, megszakítás nélkül. Egyáltalán, képes lennék még aludni ennyit egyszerre? Vagy már magamtól is ébrednék? Smile Ki tudja…

És mit éreznek azok az anyukák, akik egyedül csinálják ezt végig, mert Apa úgy döntött, hogy más utakon jár, vagy mert távol kényszerül dolgozni? Ebbe bele sem merek gondolni. Nekem a Férjem, csak egy napot volt távol, és máris még jobban kikészültem.

Most megoldást nem tudok írni. Csak az érzéseimet és a helyzetet. Ma az áthidaló megoldás az volt, hogy kb. 6-kor bekapcsoltam a mesét, Fannit elhelyeztem a járókában, én meg lefeküdtem a kanapéra és még pár órát az ébrenlét és az álom határán vergődve feküdtem. Meg is vagyok lepve, hogy ez a félkómás állapot is milyen eredményt hozott. Egész friss vagyok ma. (Mondjuk valószínűleg az is segített, hogy este kaptam két órát a Férjemtől, amikor magamra zártam a hálószoba ajtaját, és csak a saját gondolataimmal foglalkoztam.)

Szóval most így vagyok éppen. És értem én, hogy szuper dolog, ha a gyerek örökmozgó, és nem a sarokban ül, és szuper, hogy erős akaratú, de azért kikészíti az embert rendesen. Mi lesz velem, ha kamaszodni kezd?

Ezt a lelki tusát a szakirodalom tuti mami-horrornak vagy mami-thrillernek nevezi.. Laughing

2015.02.04.