Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

A kötődve nevelést is eltúlozzuk?

mindennapi anya a kotodve nevelest is eltulozzuk

23-án reggel, amikor felkeltem még csendes volt a ház. Átgondoltam a napi teendőket, és elmosolyodtam, hogy holnap már 24. Kezdődik a karácsony érdemi része. Faállítás, család, bejgli. Mióta gyerekem van, már másként tekintek a szüleimre. Sokkal együtt érzőbb vagyok, látom, hogy nem lehetett Nekik egyszerű dolguk velem. Smile Szeretem Őket, ragaszkodom, kötődöm hozzájuk. Igen, kötődöm. Amikor ez a gondolat átsuhant a fürdőszobában az agyamon, akkor gúnyos mosoly jelent meg a tükörben az arcképemen.

 

Kötődés. Mit is jelent ez napjainkban? Testkontaktus, hordozás, szeretgetés, a baba érzelmi igényének a kielégítése. Tagadhatatlanul elengedhetetlenek az egészséges gyermek fejlődéséhez, és fontos felhívni rá a figyelmet, ha már ez valamiért nem jön elő ösztönösen bizonyos embereknél. De érdemes-e ezt is a napjainkban minden területen a szélsőségek felé eltolódásig feszegetni? Kell-e az amúgyis frusztrált, magát bénának és bizonytalannak érző anyát további nyomás alá kényszeríteni? Valóban az a legjobb a gyermeknek és az anyának, ha a gyermeke egész nap a testéhez van kötve?

Szerintem ebben is a középutat kell megtalálni, és ha már a másik divatirányzatot nézzük, akkor az igényeket kell megfigyelni, és aszerint menni tovább a saját utunkon.

Annak idején Édesanyámnak el kellett látnia a háztartást, kertet, velünk éltek a Nagyszüleim és a Dédim, ezért a nap nagy részében a Nagyszülőkkel voltam, de időnként (és ahogy nőttem, ez egyre gyakoribb eset volt) "kölcsönadtak" a még unokával nem rendelkező szomszédoknak. Smile Édesapám pedig kétszer is volt katona fél-fél évet, amíg kicsi voltam. Mégis felnőttem, és szeretem a szüleimet, és nem érzem, hogy ez érzelmi kötődésemet bármi módon befolyásolta volna.

Fannit csak alkalmanként hordoztam, aminek több oka volt. Egyik, hogy én így nem tudtam semmit elvégezni. A másik, hogy a Leányzó sem igazán szerette, ha hozzám kellett tapadnia. Egyszerűen nem kedvelte a testi kontaktust, és még mostanában is jellemző rá, bár már alkalmanként magától megölel és puszilgat, de nem túl bújós típus (ami számomra külön nehéz, hiszen nekem a fizikai kontaktus a szeretetnyelvem). Sokszor gondoltam, hogy hibát követek el azzal, hogy nem tölt el elég időt szívem dobogásának hallgatásával anya közelben. De most már örülök, hogy sem rá, sem pedig magamra nem kényszerítettem rá ezt a "divatot".

2014.12.26.