Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

DuracellBébi

mindennapi anya duracellbebi

Betegeskedünk. Értsd ezalatt, hogy a kis Manó beteg, és Apa, Anya meg mindent megtesz, hogy erről elterelje a figyelmet. Legalábbis nekünk meggyőződésünk (volt), hogy szegény gyerek annyira szenved a láztól és a patakokban folyó orrától, az egész nap kimaradt alvástól, hogy muszáj állandóan vidáman tartani. Nevetgéltünk, mesét néztünk, játszottunk...

Én áldottam az eget, hogy drága Férjem az egész éves robotnak köszönhetően elegendő szabit halmozott fel, hogy most már muszáj itthon lennie, és ezt nem kell egyedül végigcsinálni.

Esti fürdés után két próbálkozásra sikerült is megetetni a teljes adag tápot Fannival. És elkövetkezett az alvás pillanata. Minden rendben ment, letettem, még csak nem is hintáztatta magát, hanem csak forgolódott, és kb. 5-10 perc után elcsendesedett. Bébiőr bekapcs., ajtó becsuk, kanapéra rogy, felnőttfilm indít (=NCIS). Smile

Majd 10 perc múlva sírás... és nem hagyja abba... bemegyek, segítek megkeresni a cumit... Hmm, anya vegyél fel. Persze, Kincsem, gyere! Ez kb. 10-kor történt.11-ig többször próbáltam letenni, aludni, sikertelenül, ment a hacacáré, sírás-rívás, így felvetettem, hogy menjünk mi is aludni, és majd alszik kivételesen közöttünk. (Ebből már sejtettük, hogy nem lesz nagy alvás, legalábbis számunkra.)

Miután elhelyezkedtünk, kezdődött ismét a sírás. Gondoltam egyet, és betettem a kedvenc mesezenéket. A mi kis Porontyunk pedig úgy gondolta, hogy elkezdődött az esti buli. Kezeket fel, ment a risza és a tombolás, hiszen party van. Laughing Remek, akkor tegyünk be altatós zenét. Ekkor megszerezte a telefont, és remekül eljátszadozott vele. Új terv kell. Apa ötlete, hogy menjünk ki a nappaliba aludni, ott tegyünk be mesét, és mesenézés közben majd elalszik a Kisasszony.

Kanapé kihúz, megágyazás, gyerek és szülők kitelepítése a nappaliba, mese indul (Jégvarázs, amit tegnap már egyszer megnéztünk). Fanni tátott szájjal bámulta a műsort, zenékre emelgette kicsi kezét, látszott, hogy fárad, és mi örültünk. Ezt a mesét kb. az első harmadáig imádja, utána érdeklődését veszíti. Mikor eljött ez a pont, ismét elindítottuk, mert most már biztosan elalszik. Magamra fektettem, hogy fekve majd szépen leragad a szeme. Szerintetek leragadt? Hát, nem. Így elindítottuk ismét a mesét... És bár álmosnak tűnt a kis csemeténk, csak nem aludt el... Végül úgy döntöttem, hogy visszatérek az eredeti tervhez, és leteszem a kiságyába. Kb. 10 másodpercnyi sírás után kidőlt. Simiztem, amíg egyenletesség vált a szuszogása, majd kiosontam, és mi is kidőltünk végre... Smile Az órára pillantottam. Negyed 2. Jajjj, bár csak fele annyi energiám lenne, mint egy ilyen beteg kis Törpillának. :D És bár a kanapé nem igazán kényelmes, rögtön elaludtunk. Éjjel még keltünk párszor, de kis simi mellett hamar vissza is aludt Manó. Szerencsére. És ma bár kicsit gyűrten, de eddig lázmentesen telik a nap.

2014.12.21.