Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya jofej mamik es a tobbiek

Tegnap még ezt a bejegyzést erős felindulásomban akartam megírni, de mára kicsit máshogy látom a dolgokat.

Történt ugyanis, hogy a kis 14 hónaposommal elindultunk popsitörlőt venni. Kivételesen nem a közelebbi drogériába mentünk, mert nem messze a másikban akció van. Szitált az eső, így várakoztunk a megállóban. Már látszott az alacsony pados busz sziluettje, amikor két másik babakocsi is érkezett.

Felszálláskor igyekszem a lehető legkulturáltabban viselkedni, ezért általában úgy állok a babakocsival a buszra várva, hogy a leszállók kényelmesen elférjenek, de amint lehet, gyorsan fel tudjam tenni a kocsit a járműre. Most is így álltam, amikor a másik két mami mindenféle gondolkodás, leszállók leengedése vagy egyéb nélkül, lényegében áttolták rajtunk a babakocsikat, és felnyomakodtak a buszra...

Tátott szájjal, hebegve álltam lent az esőben. Én még ilyen GYÖKEREKET nem láttam. Felháborodottan csak megköszöntem a kedvességüket, és összeszedtem magam, hogy ne alacsonyodjak le az ő tapló stílusra... Én is feltoltam a kocsit, és az ajtóban szorongva, folyamatos elnézések közepette jutottunk el célunkhoz.

Mivel fortyogtam a saját levemben, ezért csak utólag jöttem rá, hogy ez volt az első ilyen esetem. Bár magamban már számtalanszor megjegyeztem, hogy az emberek mennyire segítőkészek, de ezt le is kell írnom. Minden utazásnál van valaki, aki megkérdezi, hogy segíthet-e a fel- vagy a leszállásnál, helyet adnak a babakocsi beállóban, zokszó nélkül kerülgetnek, ha a buszajtóban akadályozzuk a forgalmat, engedik, hogy Manó húzza a kabátjukat, beletúrjon a szatyrukba, hallgatják, ha éppen üvöltve elégedetlenkedik a Kisasszony, anyukák igazgatják a babakocsikat, hogy jobban és többen elférjünk a buszon... Így hát ezúton is szeretném megköszönni minden kedves eddigi és leendő utastársamnak a segítséget, türelmet, toleranciát, empátiát, mosolyt és kedvességet. KÖSZÖNÖM!

A kedves gyökereknek pedig kívánom, hogy egyszer majd a csemetéjük jegyezze meg, hogy "anya, miért tolakszol, nem látod, hogy a néni előbb itt volt?" Mert a gyermekünk a legélesebb tükrünk. Laughing

2014.11.18.