Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya nehez napok visszaternek

Mostanában már kezdtem úgy érezni, hogy minél nagyobb a mi kis Tündérünk, annál egyszerűbb lesz vele az élet... de pár napja olyan, mintha bolondgombát evett volna. Nyűgös, hisztis, vergődik, keresi a lázadási pontokat... váááááááááá. Komolyan mondom, olyan mintha az idegszálaimon táncolna, és egy-egy rúgással el-elpattintana egyet-egyet...

 

Nem eszik rendesen, ez nem is újság, de amit falatozik, azt is szétpancsolja, rám fröcsköli, keni, maszatolja, földre dobja, belekönyököl, a hajába keni....  Persze, tudom, hogy meg kell tanulnia enni, de nekem forr a vérem ezektől a helyzetektől...

Ha pedig éppen nem "eszik" (nevezzük inkább Pacsázásnak), akkor a kis teknősünket zaklatja, bedobálja a játékokat, cumikat, zokni, plüsst, karkötőt, mindeeeeeent.

Harmadik kedves szórakozása a kukázás. Már benyelem, hogy asztalnak használja a kukát, de újabban turkálni és kipakolni is szeretne, és meg is próbálja...

És ha nem a fenti, számomra kedves programokat műveli, akkor sír, nyöszög, hisztizik, pakolja ki a fiókokat, edényeket, leszedi a ruhaszárítót, lepakolja a polcokat, próbálja kipakolni a szekrényeket, tépi a hajam, földhöz vagdossa a szemüvegem, csíp, felmászik a kanapéra, a fotelbe, ahonnan beletenyerel a teknős akváriumába, rángatja a függönyöket.....

Hogy is mondjam.... ELEVEN.... (Anyák között mondhatom: törpeterrorista...) Laughing

Finoman szólva KIBORÍT!!!!!

És amikor egy ilyen szörnyűűűűűű nap után készülök letenni aludni, és leveszi a szemüvegemet, és kis kezébe fogja az arcom, és odahúzza magához macipuszira... hááááát, akkor IMÁDOM!

(De akkor is törpeterrorista és kész. Laughing )

2014.11.11.