Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya haziorvos

Számtalan megoldandó helyzettel találtam magam szemben mióta Manóval élek, közlekedem, kelek, fekszem, létezem... Rengeteg dologra megtalálom a megoldást, hogy miként jutok el a város másik felére BKV-val, hogy hogy pihenjek, mikor főzzek, mikor szőrtelenítsem a lábam, mikor írjak blogot, mikor vásároljak, stb. Az emberek többsége segítőkész, megértő, abszolút pozitív csalódás. Biztosan közrejátszik az elbűvölő, tisztalelkű gyermektekintet, amit Fanni sugároz. Ki merem mondani, hogy ha nem is egyszerűen, de eddig lényegében mindent meg tudtam oldani Vele/mellette.

De most jött egy akadály, amit szintén meg fogok oldani, de a felháborodásomat ki kell adnom magamból. Undecided

 Lejárt a jogosítványom, és bár nem vagyok éppen Schumacher vagy Raikönnen az úton, és alig vezetek, de azért szeretném, ha lenne érvényes engedélyem, mert már tervben van az újrakezdés... Végre sikerült időpontot szeretni az Okmányirodába, de ugyebár orvosi alkalmassági is szükséges. A Férjem rengeteget dolgozik, vidéken van a munkahelye, és nagyon örülünk, ha hétre hazaér. Igen ám, de a háziorvos 7-ig rendel. És bocsássa meg a világ, de nem szeretném az egészséges gyerekemet, a lázas, köhögő, göthös emberek közé vinni. Így is lehet, hogy hazahozok egy kis bacicsomagot, de amennyire lehet, szeretném kiküszöbölni ezt. Sikerült elintéznem, hogy Barátnőm előbb eljöjjön a munkából, így pár napja odaértem fél 7-re a rendelésre. Na, és itt akadtam ki nagyon, de nagyon, de nagyon.... mert elküldtek. Nem tudom, hogy ez általános és normális dolog-e, de én teljesen felháborodtam... Elmondtam, hogy nem tudok akármikor jönni, mert nincs ki vigyázzon a gyermekre. A Férjem, a Rokonok dolgoznak vagy gyerekért kell menni, kisgyerek van, stb., nem tudok máskor jönni.. De ez persze senkit nem hatott meg.. a rendelés 7-ig van, és abba már nem fogok beleférni... Totál kiakadtam, nem is emlékszem, mikor voltam ennyire ideges. Attól tartottam, hogy vagy elbőgöm magam, vagy ami rosszabb leordítom a haját a doktornőnek vagy az asszisztensnek. Eddig nem sokszor kellett menni, és az órákon át tartó várakozást leszámítva alapos doktornőnek tartottam... Majd eszembe ötlött, hogy egyszer már megpróbáltak elküldeni, amikor munkából rohantam hozzájuk, már amennyire a fájdalomtól tudtam... Akkor szó szerinti könyörgésre megenyhültek, és elláttak...

Most nem érdekeltem senkit.

A párhuzamosan rendelő orvos nem fogadta el a kártyámat, hivatkozva a kollegialitásra... Megpróbálok egy másik orvoshoz is átmenni, de ha nem fogadja el a kártyám, akkor utána járok, hogy milyen lépéseket tehetek az ügyben, mert ha nem tévedek szabad orvos választás van... vagy mégsem?

2014.11.10.