Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya nyaralas

Nyáron voltunk nyaralni. Mindent totál babaszemmel próbáltunk, megtervezni, megszervezni, előkészíteni.

Indulás előtt 3-4 nappal a mi kis gyönyörűségünk megbetegedett. Lázas lett, folyott az orra... Teltek a napok, órák, a helyzet változatlan volt... közeledett az óra, perc, amikor meg kellett hoznunk a döntést. Mit tegyünk? Hogyan tovább? Induljunk el együtt a kis beteggel? Vagy maradjunk itthon? Vagy a kis Manót bízzuk a nagyszülőkre?

Minden verzióban volt jó és rossz.

Végül kínkeservesen, családi támogatással meghoztuk a döntést. Manó marad a nagyszülőknél, mi pedig utazunk... Születése óta nem töltöttem Tőle 12 óránál többet távol. El sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz... Két hétre mentünk, két hét a kis Életünktől távol...

Mint az anyaságban eddig szinte minden, ez a két hét is érzelmi hullámvasút volt. Az elején még iszonyat furdalt  a lelkiismeret. Borzalmas anyának tartottam magam, aki betegen, gyengén lepasszolja a gyerekét, csak hogy nyaralgasson. Hát, micsoda ember vagyok? Meg sem érdemlem, hogy gyerekem legyen? Zsongott a fejem.

Aztán a napi e-mail váltás és egy-egy hívást követően kiderült, hogy remekül elvan a kisasszony, egy nyikkanás nincs anya/apa után. Smile

Így én is megbékéltem a helyzettel. Sőt elkezdtem élvezni. Óóóóó micsoda klassz is volt. Aludni egész éjjel (bár az elején rutinszerűen felébredtem 2-3 alkalommal, volt, hogy el is indultam gyerekszobát keresve). Várost néztünk. Nyugodtan reggeliztünk/ebédeltünk/vacsoráztunk. Olvastunk. Sétáltunk. Romantikáztunk. Újra kettesben, szerelmesen, nyugodtan andalogtunk. És ekkor úgy éreztem, hogy ezt meg is érdemlem. Kell ez nekem, hogy újra önmagam legyek, hogy megtalálja a nőt, a legtöbbször vidám, mosolygós, tűről pattant én-t. Lehet, hogy szégyellenem kellene magam, de nem teszem, nekem egyszerűen mesés volt ez a kikapcsolódás.

Persze ahogy teltek a napok, iszonyat hiányozni kezdett a kis Tündér, a mi kis Életünk. És elmondhatatlan érzés volt újra átölelni, megcsókolni, látni... leírhatatlan csoda. És nem szeretnék a közeljövőben újabb két hetet távol tölteni Tőle... egy darabig biztosan nem. De ez a "szabadság" rádöbbentett arra, hogy pár nap kiszakadás a napi rutinból nekem is jár, és szükségem van rá. És mivel láttam, hogy gond nélkül, sőt boldogan megvan nélkülem is a lányom, ezért néha-néha pár nap szünetet szeretnék majd tartani.

Azt is tudom, hogy ezt nem mindenki teheti meg, viszont ha máshogy nem megy, akkor lopott órát, perceket nekik is kell találni, amikor egyedül, vagy a párjukkal lehetnek, és ellazulhatnak... Esetleg egy forró fürdőt vesznek, vagy csak megnézik a kedvenc sorozatuk egy részét, vagy megisznak egy pohár bort, vagy egy forró teát... valamit tesznek magukért, csak önmagukért, nem a gyermekükért, nem a családjukért, csak és kizárólag a saját örömükért.

2014.11.01.