Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya mindenki okosabb nalam

Miért van, hogy az emberek nem tudják elfogadni, hogy egyszerűen máshogy csinálsz valamit, mint Ők? Persze nem baj, ha van véleményük, és az nem ugyanaz, mint az enyém. Csak miért van, hogy még én érzem hülyének magam, és bár nem tántorítanak el a nézeteimtől, mégis úgy érzem, hogy bele vagyok kényszerítve a magyarázkodásba.

 

Nem adsz a babának babapiskótát? Nem, mert tojás van benne.

Nem adsz a gyereknek 100%-os gyümölcslevet? Nem mert hozzáadott cukrot is tartalmaz, vagy ízfokozókat, tartósítószert, színezékeket....

Hígítva sem? Nem, hígítva sem.

Nem ehet a ropiból? Nem, mert tejszármazékot és mogyorószármazékot tartalmaz.

Perecet sem? Nem, mert ugyanaz, mint a ropi.

És a sima piskótával mi bajod van? Abban is tojás van.

És nem adok neki kekszet, pizza szélet, tésztát, gumicukrot, csokit, túrórudit, szalonnát....

Szerintem MINDEN anya a lehető legjobbat szeretné a gyerekének. Utánanéz, elolvassa, hogy mi a legjobb, vagy a védőnő/orvos előírásait követi, vagy van, aki a családi szokásokat követ, ahogy édesanyjától, nagymamájától látta a dolgokat. Ezt mindenki eldönti, és aszerint tesz.

Én is döntöttem valahogy, követek egy hozzátáplálási listát. Elkerülök Fanni 1 éves koráig minden olyan ételt, ami nagyobb kockázatot jelenthet ahhoz, hogy allergiája alakuljon ki. Továbbá én hiszek benne, hogy az étkezési szokások alapjait már most lefektessük, és természetesen ebben példát is mutassunk. Utóbbiba még fejlődnöm kell, de már jó úton járok.

Én így döntöttem, ezt az utat választottam. Ezt bárkinek elmondom, ha érdekli, de minden esetben hozzáteszem, hogy ez az én választásom. Erre sincs garancia, hogy ez a legjobb, de én most ezt gondolom a gyermekem számára a leghatékonyabbnak. Tudom, hogy Édesapám még tehéntejen nevelkedett, és nem lett baja. Hogy kis szalonnával megdörzsölt kenyér volt a hozzátáplálás első lépcsője... de én nem így teszek most, akkor sem, ha ettől elkerekednek a szemek, lebiggyednek a szájak és felszaladnak a szemöldökök...

Óóóóóóóó, és csendben altatom a gyermekemet... mert én sem tudok úgy aludni, ha megy a tévé, és 2-3-4-5-6-7... ember emelt hangon beszélget mellettem... Amíg bárhol és bármikor elaludt, akkor az volt nálunk is a módi, de mióta így nem tud pihenni, tiszteletben tartom az igényeit.

Nem tántorítanak el a bíráló szavak és tekintetek, csak jó lenne, ha végre mindenki megtanulna véleményt megformálni, nem pedig kritikát... és itt az arcokra kiülő, szavak nélküli méltatlankodásra is gondolok...

2014.07.16.