Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya levalasztas cicirol

Ez a pillanat is eljött... amikor már jobban tele a hócipőm a fejéssel, mint amekkora a lelkiismeret furdalásom lesz, ha abbahagyom a tejjel táplálást.

 

Már említettem, hogy Manó születése után mikorra lett elég tejem, Ő már nem akart szopizni. Én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy kapjon tejet. Naponta órákat fejtem, és csak tejet kapott. (Itt szeretném megemlíteni, hogy ismerek olyan anyákat, akik szintén mindent kipróbálnak, és nem tudnak tejet adni a babájuknak, és ezért még nem lesznek rossz anyák!!! És azokat a mamikat sem ítélem el, akik ilyen esetben a táp mellett döntenek..)

Utólag is sokszor elgondolkodtam, hogy megérte ez a hónapokig tartó küzdelem a tejfejés tengerén?! Soha nem fog kiderülni... de nem szoktam megbánni a tetteimet, így ezt is úgy gondolom, hogy megérte így csinálni.

Kb. egy hónapja már megfogant a gondolat benne, hogy most már lassan abbahagynám a fejést, mert nagyon elegem van belőle. Ekkor napi 1,5-2 órát ezzel töltöttem. Ahogy csökkentettem a fejési időt, rohamosan fogyott a tejem is. Babóca meg elkezdett tápot kapni, amit borzasztóan. Egy idő után már meg sem ette, sőt már a tejet sem akarta elfogadni... Aztán váltottunk (Nestléről Milumilra). Bár az elején ezt is elutasította, de miután párszor hajlandó volt megkóstolni, szépen fokozatosan el is fogadta. Smile

Ma már csak napi egyszer fejek, akkor is csak fél adagnyi tejecske van. Kb. 1-2 hét, és teljesen leállok vele. Visszagondolva nem is tudom elképzelni, hogy hogy bírtam napi 4-5 órát fejni... nem csodálkozom, hogy az első 1-2 hónapban a baba születése után totál kikészültem...

Persze jó dolog az anyai ösztön, meg a lelkiismeret furdalás, ami arra késztet, hogy bármit megadj a kisbabádnak, de azért szerintem figyelni kell a határokra, mert miután én is "normálisabb" lettem, azóta a Manó is sokkal-sokkal boldogabb. "Normális" alatt azt értem, hogy lazább, és nem akarok mindent a nagykönyv szerint csinálni, nem akarok tökéletes anya lenni, csak szerető, gondoskodó mami, érezni akarom, hogy én is létezem, és nem csak egy összeolvadt személyiség vagyok egy kis poronttyal, mert ez mindkettőnknek jót tesz, azóta boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk mindketten.

(Persze azért nálunk sem kolbászból van a kerítés. Laughing Manó is hisztizik, anya is fáradt néha, és a hullámok is összecsapnak... de keresem mindig a jó oldalát a dolgoknak Laughing )

2017.07.14.