Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya eskuvok lagzik

Idei esküvők állása: 3/2. Smile

Megházasodtak a testvérek. Nagyon jól sikerültek a leány- és legénybúcsúk, és mesések voltak az esküvők is. A mi kis Pindurpandúrunk pedig jelesre vizsgázott. Smile

A szertartásokat jól viselte. Az egyiken fini pufival maradt csendes, a másikon pedig a rokonok szórakoztatták. Nagyon örültem, hogy végre egy csomó rokon megismerhette, hiszen nem mindenkivel volt lehetőségünk eddig találkozni. Járt a kis Manó kézről kézre, és Ő is és a rokonok is nagyon élvezték.

Minkét lagziban kb. addig bírta a bulit, amíg a szokásos alvásideje eljött. Sajnos szegénykém a nagy zenében és nyüzsgésben nem tudott elaludni, bármilyen fáradt is volt. Titkon abban reménykedtünk, hogy szépen elalszik, és pár órát így pihen... De nem így lett, így jöttek a B-tervek. Az egyik esetben a lagzi felett volt a szállás, így lefektettük a kiságyba, és bébifigyelőn hallgattuk, hogy mikor van ránk szüksége. Manó többször is felébredt, és amint ezt meghallottuk, már mentünk is. Lényegében minden alkalommal csak ellenőrizte, hogy elérhetőek vagyunk, és hamar vissza is aludt.

Másik buli már nehezebb volt, mert a szállás nem a lagzi helyszínén volt. Itt végül a kocsiba tettük le az autósülésbe. Elég hosszan altattuk, dajkáltuk, majd betettük az étterem belső udvarában az autóba, és rendszeresen megnéztük mi is, a rokonok is. Itt is minden ébredés csak arról szólt, hogy ellenőrizte, megvagyunk.

Amikor mi is nyugovóra tértünk, mindkét alkalommal felébredt... Egyszer elég volt egy jó kis evés, de másodszorra már nekiállt játszani, és hajnali 4-kor azt hitte, itt a reggel. Laughing Kaja persze nem kellett, de sehol nem aludt, pedig még magunk közé is betettem.

Összegezve: kivitelezhető az esküvő a kis Poronttyal, de az esemény nem anya és apa szórakozásáról szól, hanem a kis Manó teljeskörű ellátása melletti rokontalálkozóról, némi buliról a Kisasszony elalvását követően, ééééés kb. 2-4 óra alvásról anyának, majd egy hét visszarázódásáról.

Majdnem kifelejtettem. Természetesen mindkét esetben kaptam kérdéseket/kommenteket: "Nem félted?", "Fent merted hagyni?", "Mi lesz, ha felébred, és keres Téged?", "Bátor vagy!", "Szegényke.", "Én nem merném egyedül hagyni.", "Mi lett volna, ha elrabolják?"

Nem, nem érzem sz@r anyának magam, csak mert elmentünk és elmegyünk esküvőkre, és a babát is magunkkal visszük, hogy mellettünk tudjuk. Féltem, óvom, szeretem, imádom, az életemet adnám a gyermekemért. Szerintem nem tettem semmi rosszat. Bízom benne, hogy akik mindezeket kérdezték/mondták a világ legcsodásabb szülői és tökéletesebbek nálam, nem irigylem tőlük ezt az érdemérmet. Viszont én jól vagyok így: tökéletlenül. Smile

Megértefaktor: 10/10 Smile

2014.07.08.