Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

Mindennapi anya esziknemeszik 2

folyt.

Így múlt pénteken ahelyett, hogy utaztunk volna vidékre az esküvőre, mentünk vérvételre, és este vissza az eredményért, majd a dokihoz. Egyszerre dúlt bennem a kétségbeesés, hogy mi lesz a kisbabámmal, és a mérhetetlen szomorúság, hogy lehet, hogy nem lehetek ott a testvérem esküvőjén.

A torkomban dobogott a szívem, és csak kapkodtam a levegőt, amikor mentem átvenni a vérvétel eredményét. Remegve fogtam meg a papírt és téptem ki a hölgy kezéből, aki az ablakon át felém nyújtotta. Azonnal megnéztem.

És csodálatos érzés volt látni, hogy egyetlen eredmény tér el, az is csak kicsit (mint utólag kiderült, ez is normális, csak életkori sajátosság). Hát, tényleg rendben van. Laughing

Az eredménnyel a kezünkben mentünk az orvoshoz, aki megerősítette, hogy mivel a Manó kedve is kifogástalan (mondjuk ez minden nap így volt), így abszolút egészségesnek nyilvánítja...

Boldogan jöttünk ki, és azonnal pakoltunk is, hogy megyünk haza még este, hogy másnap részt vegyünk az esküvőn...

Megnyugodtam, hogy szervi baj nincs a Babával. A védőnő is figyelmeztetett, hogy ne hagyjuk, hogy Manó átvegye az irányítást, mert ha minden étkezésnél 6 féle dologból válogathat, akkor ez lesz neki az elvárás. Mert ugye aggodalmam közepette mindent megpróbáltam: egy étkezésre készítettem legalább kétféle zöldséges/gyümölcsös pépet, csináltam falatkákat (sajtdarabok, husikatonák, gyümölcskockák), volt tejpép, bolti bébiétel, táp keverve... bármi, csak egyen pár falatot. Azt vettem észre, hogy a darabos ételből fogyott a legtöbb. (Ez azóta is így van.)

Ezek tudatában a hétvégén az etetés lazára lett fogva. Kb. a szokott időkben meg lett kínálva Manó kajával, és ha evett, akkor örültem, ha nem, akkor nem erőltettem. Látszólag nem zavarta a kevés étel. És nem sokat, de legalább ivott már.

Vasárnap esti mérlegelésnél viszont ismét jött a kétségbeesés, mert nemhogy nőtt, hanem csökkent a súlya... Elfogott a születése utáni rettegés. És az estei tejből is csak minimális fogyott. Másnap, amint csak lehetett, hívtam a védőnőt... Eddig "normális" anyának éreztem magam, de most már úgy tűnt, átmegyek zaklatóba, de ez sem érdekelt... Elmeséltem a súlycsökkenést, amire az volt a reakció, hogy ez várható volt, az elmúlt hetek eseményei kapcsán. Egy hónapot vegyünk majd figyelembe...

Nem mondom, hogy megnyugodtam, de enyhült a kétségbeesésem. Eldöntöttem, hogy kb. kétóránként valamilyen ételt felkínálok a Kisasszonynak. És valami megváltozott... Hétfő este megette a teljes vacsorát, többet is, mint kellett volna... Reggel pedig a gigaadag reggelit... (mondjuk abban változtattam, hogy előbb kapta a tápot, és utána a tejet - megkóstoltam, és a tejhez képest elég vacak íze van a tápnak). Napközben az étkezések között banándarabokat adtam neki. Először csak mikroméreteket tettem a szájába, de mivel egyre nagyobb falatokat is gond nélkül megevett, így bátran adok nagyobb katonákat. Amikor csak kevés pépet evett, akkor is adtam mellé husikatonát és banánt is. És gyakran kínálom vízzel, így ha egy-egy kortyot is iszik, estére egész szép mennyiség (70-140 ml) fogy el. A súlya pedig megindult visszafelé... Ma már készítettem főzött almát, répát, uborkát, sárgadinnyét, hogy sok-sok szilárd falatkát tudjak adni Manónak, amit a kis ínyével szét tud nyomni, mert fogunk még mindig nulla darab van a 10 hónapos korunk ellenére... Smile

Én most olyan boldog vagyok, hogy újra eszik a Babám!!! Hihetetlen, hogy egy hónapja még azon sopánkodtam, hogy milyen hurkás, és majd olyan lesz, mint az anyja, stb. Most meg annak örülök, ha végre eltűntet minden falatot. Laughing Anyának lenni baromi nehééééééééz!!!! Laughing Fizikailag is, de lelkileg meg még inkább... és még előttünk áll egy egész közös élet... Laughing

Megéri?! Nanáááá, mert amikor a kis pufi kezek magukhoz húznak és megölelnek, annál nincs csodásabb dolog a Föld kerekén. Laughing (Mondjuk Apa ölelése azért még ugyanolyan szuper. Wink )

2014.07.04.