Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya gyerek es a kutya

Ahogy cseperedik a kis Manó, egyre többször jutott eszembe, hogy olyan, mint egy kiskutyus. Naponta van valami, ami emlékeztet gyerekkorom kölyökkutyusaira. Elsőként talán a lábbeli imádat, ami feltűnt, hiszen alig bújtunk ki a papucsból, Ő már mindent megtett, hogy megszerezze azt, pedig még mozogni is alig tudott. Ha pedig megszerezte/megszerzi, az az első, hogy már tolja is a kis szájába, nyalogatja a talpát.

Persze ettől én teljesen kivagyok. Smile Mindig azok a fránya bacik jutnak az eszembe. Smile

Aztán ott volt a következő lépés, amikor már eljutott a szekrényig, elkezdte kapirgálni, nyalogatni. Sikerült is majdnem az összes fióknak félig meddig lebontani a szélét. Az asztal és a széklábakat pedig már most rágja, és még nincs is foga.

Ha eszünk, és ezt nem üvöltve és követelve követi nyomon, akkor a lábunk és az asztal alatt kotor a kis Cuki, hogy az jut eszembe, ledobok neki pár falatot. Laughing

És a kedvencem, hogy mindig van valami a szájában. Nagy sláger most a négykézláb hintázás, miközben valamelyik fini játékot a szájába veszi, és hinta közben csócsálja. Laughing

Érdekes, hogy tényleg mennyire kis ösztönlények a gyerekek. Naponta eszembe jut, hogy vajon mennyire kell korlátozni az ösztönt... Senki ne értsen félre, egyetértek azzal, hogy a társadalmi normákat tartsuk be, és megfelelően szocializáljuk a kicsiket, de nekik még megvan az a bizonyos hatodik érzék. Sokszor érzik a jót és a rosszat, felfedeznek, nyitottak, őszinték, romlatlanok... Vajon mindez hol csorbul el, és hogy lehetne úgy megőrizni az ártatlanságukat, hogy ne kis naivákat bocsássunk az élet rögös útjára, de mégis nyíltszívűek, őszinték maradjanak, higgyenek a csodákban és a jóságban?!

2014.06.04.