Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya Anya nélkülözhetetlen vagy mégsem

Amikor először távol van anya...

A leány- és legénybúcsú szervezése együtt járt a személyes jelenléttel is. Smile Így megtörtént a hétvégén a leghosszabb távollét a Kisasszonytól.

Édesanyám és Édesapám vigyázott Manóra. Természetesen hagytam egy listát, hogy mikor mit kell ennie, mennyi eltérés lehet időben és mennyiségben, és egy kisebb előadásban vázoltam a lehetőségeket, hogy milyen eshetőségek vannak evésnél, játéknál, alvásnál...

 

Délután kb. fél négykor hagytuk el a szülői házat, majd elvonultunk az erdőbe, ahol még térerő sem volt.... nem-nem, semmi térerő.. Apa még egyszer kijött hozzánk, hozott tortát, és információkat. A Manó teljesen jól volt...

Az este folyamán még számtalanszor eszembe jutott, hogy minden rendben van-e, eszik-e rendesen, alszik-e, sír-e utánam?! Szegényke, magára hagytam, elengedtem a kis kezét, pedig rám van szüksége, mellettem nyugszik meg. Milyen rossz anya is vagyok én?!

Majd éjfél után kezdtem kicsit felszabadulni. Mivel heten maradtunk, ha mi hazamegyünk, behal a buli, így maradtunk. Az egyik barát hozott gitárt, és egy komplett önálló estet hallgattunk meg tőle. Bármely' nagy tehetségkutatón megállta volna a helyét. Pompás volt, kikapcsoló, lazító. Olyan pillanatokat éltem meg, mint még a Manó előtt, mintha nem is lenne, de már van. Újra magam voltam, másfél év óta először, még ha pár óráig is... Magam, de nem egyedül. Érdekes kettős érzés volt.

Hajnali háromkor indultunk haza. Mivel már 12 órája nem fejtem, így még ez is rám várt.. Szóval öt körül sikerült lefeküdnöm. Tízkor már fent is voltam, és már alig vártam, hogy újra magamhoz öleljem a kis Tündéremet. A szobából kilépve már hallottam a huncut kis nevetését a teraszról. A Papával volt ott. És örült nekem, kicsit. Nem ugrott ki a bőréből. Laughing És hát mikor elmesélték, hogy igazából semmi gond nem volt, egyszer kicsit hisztizett, a lefekvés előtt. Ennyi. Egyébként szuper jól érezte magát. Laughing Ennyit arról, hogy nélkülözhetetlen vagyok. Laughing Nem, nem vagyok az. Mégis nagyon szerettem volna, és szeretném ezt hinni, hiszen nap, mint nap minden erőmet, idegszálamat és szeretetemet a Manó nevelésére, boldogságára, fejlődésére és örömére fordítom. Tényleg ez a sorsunk... ez az anyaság piszok nehéz dolog fizikailag és lelkileg is... Laughing Ugye?! Smile És mégis milyen örömteli tud lenni. Wink

2014.05.31.