Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya feloldal kuszunk

Azért a nagy pörgésben történtek velünk babadolgok is.

Nagy hévvel újságoltam, hogy kúszik a Manó, és hogy milyen kis béna, ahogy csinálja, de hát ez is irtó cukinak tűnt az én szememben. Smile És mint lelkes anyuka, aki "nézd, mit tud már a gyerek?!" felkiáltással mutogatja a gyerkőcöt, mint valami bazári majmot, a Védőnőnek is produkáltattam a gyereket. Még szerencse... Mert így kiderülhetett, hogy annyira nem szupicuki, ahogy az én szemem fénye kúszik.

Mint kiderült ezt is szimmetrikusan kéne csinálnia, nálunk meg már mesterfokon űzi a kézzel húzást és az egyik lábbal tolást... Ha behajlítom, kitámasztom a jobb lábát, akkor azzal is löki magát, de egyébként, csak mereven nyújtva tartja.

Így mivel mentünk oltásra is, ezért a Doktor bácsi megnézte a kúszástudományunkat. A vizsgálat nagy része abból állt, hogy a doki a kb. 15 éves Nokiában próbálta megtalálni a csengőhangot, hogy azzal csalogassa a Babát. Na, mindeközben a Védőnővel kétszer megtúráztattuk az asztalon a Manót, közben a másik asztalról ledobált minden iratot... mindezt a doki fél szemmel látta - közben csengőhangot keresett, amire egyébként meg sem moccant a gyerek... Végül a diagnózis az volt, hogy semmi baja. A védőnő unszolására kaptunk neurológia beutalót, de a végén azt is odasúgta, hogy vigyem el gyógytornászhoz is.

És akkor most legyen okos az anyuka... Utána olvasva, persze itt is két pártra szakad a teljes bébiszakág: a "nemszámítsemmithogyhogykúszikmászik" és a "kihatazagyramindenmozgás"... Mivel kisebb rosszat a második párt mellé állással okozok, ezért ide csatlakoztam, és elkezdtem az időpontvadászatot. Állami finanszírozású gyógytornán júliusra (!!!!), neurológiára szeptemberre van (!!!!) időpont (egész Budapesten, amely intézményt elértem). Erre nem tudok kommentet írni...

Így hát marad a privát foglalkozás. Először elmegyünk tornára, és az ott hallottak alapján, ha szükséges, akkor neurológiára.

Ezután jön a következő pártszakadás: a Pető- és a Dévény-módszer. Természetesen mindenki a sajátjára esküszik... Mivel az ismeretségi körben többen tudták ész érvek és tapasztalatok miatt a voksukat a Dévény torna mellett letenni, ezért mi is ezt választottuk. És elkezdődhetett a gyógytornász vadászat. Mert a fene gondolná, hogy még fizetős körökben is hetekkel vagy hónapokkal később van csak időpont. Totál mázli, hogy két hét múlva felszabadult egy hely... igaz, hogy majdnem egy órát fogunk BKV-zni, de még örülünk, hogy mehetünk... Most itt tartunk. Közben lelkesen tornázunk, gyakoroljuk a két lábbal kúszást és próbálgatjuk a mászást.

És természetesen nagyon erősen próbálok nem ráparázni semmire. Nem gondolok az agy esetleges rendellenes fejlődésére, a későbbi esetleges diszlexiára és diszgráfiára, a gerincferdülésre, nem-nem, semmi ilyenre nem gondolok, mert hiszen olyan tüncülimüncüli, mosolygós, édibébi kis Manó a miénk, nem lehet semmi baja. Laughing

(Mondtam már, hogy tragikusnak tartom a mai magyar egészségügyet?!)

2014.05.28.