Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya fel a gyerek a rokontol

Mit tehet a szülő, ha a baba fél egy közeli rokontól?

Kb. semmit. Megvárja, amíg elmúlik.

Legalábbis semmi kézzelfoghatót nem találtam a témában az interneten, ami megoldásként szolgálna a problémámra.

Történt ugyanis, hogy a húsvéti ámokfutás részeként felkeresett Dédivel él a Nagybátyám, aki eddig nem nagyon babucizott, mert még nagyon mini volt a Manó. Mostanában viszont úgy érezte, hogy eljött a pillanat, már nem olyan törékeny a Kicsi, szóval játszik vele, felveszi, dajkálja. Korábban is nézegette, magyarázott neki, ha otthon voltunk. Manó ugyanannyit látta, mint a Dédit. Nagybátyó először kb. egy hónapja vette fel, aminek sírás lett a vége. Húsvétkor viszont, már amikor meglátta a Nagybátyót elkezdett kapaszkodni belém, és sírt, amíg a helyiségben tartózkodott.  Le sem vette róla a szemét. Ha elbújt, akkor pásztázta a szobát, hogy hová lett hirtelen, és amikor előbukkant, folytatódott a sírás. Szabályosan látszott a Babán, hogy retteg. Számomra megmagyarázhatatlan az eset. Rendben, tudom, hogy van az első szeparációs mizéria, és elkezdődött az "anyaaminden" (erre más jelek is utalnak), de valahogy mégis fura a szituáció, és szegény Nagybátyó is rém rosszul érzi magát, hogy Ő lesz majd a mumus.

Körbekérdeztem ismerősöknél, és az eset nem egyedi. Valahol a nagymamától, de akad olyan ismerős, ahol egy hetes üzleti út után apukától félt a gyerkőc. Idővel viszont megoldódott a dolog. Gyerkőcök "megszokták" a rokonokat. Úgyhogy mi is várunk türelemmel, és bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb Nagybátyót is megszereti a Csemete, ami azért is jó lenne számára, mert gyerekkoromban a tesómmal  töménytelen mennyiségben játszott velünk, folyton rajta lógtunk. A jelmondat pedig az volt: Fagyi, csoki, kártya? Fagyi, csoki, kártya! Laughing

2014.04.25.