Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya hogyan eljuk tul a terhesség alatt az egeszsegugyet

Ez a kérdés számtalanszor eszembe jutott a terhességem alatt. Nagyon bánom, hogy akkor még nem vezettem blogot, mert nem fogok emlékezni arra a számtalan esetre, történetre, ami megesett velem.

Mivel is kezdjem? Talán a számomra legfelháborítóbb dolog a doktor kérdés.

Jó pár éve látogatom már a nőgyógyászokat az éves rendszeres vizsgálatok, a kollégium közös helyiségeinek köszönhetően összeszedett apróbb fertőzések, valamint egy vélt vagy valós méhszájseb miatt. Megszeppent kis szűzként női orvosoknál kezdtem még a koliidőszakban. Kb. 4-5 különböző hölgyet volt szerencsém felkeresni állami finanszírozásban, és számtalan fájdalmas vizsgálatot követően váltottam a privát férfi dokikra. Nem azért váltogattam, mert ez volt a hobbim, de amikor megállapítják, hogy méhszájsebe van az ember lányának, ami 1,5-2 év rendszeres (1-2 hetente, majd havi) kezelést követően sem javul, akkor elmegy más véleményt is meghallgatni.. A kedves orvosok nem jutottak dűlőre, és kb. 50-50%-ban vélték úgy, hogy sebem van, illetve hogy velem született defektem... Amikor a babavállalás mellett döntöttünk, akkor éppen egy rendkívül kedves, sőt nyájas, "nagyonajánlott", "szuperszaktekintély" dokihoz jártam (megjegyzem, mindegyik ilyen volt). Már túl voltam a terhesség felén, amikor annyira elegem lett, hogy váltani akartam, de végül nem mertem.. Mi történt? Jártam hozzá havonta, perkáltam szépen alkalmanként a tízezret. Mindezért mit kaptam? Minden alkalommal megvizsgált, megnyomkodta a pocakot, megállapította, hogy itt minden rendben van, majd feltehettem a kérdéseimet, amire felvonta a szemöldökét, és szinte kivétel nélkül azt válaszolta: "anyuka, lesz ez még rosszabb is". Tényleg mindenre ez volt a válasz, a végén már kérdezni sem volt kedvem, mert csak felbosszantottam magam, és közben totál idiótának éreztem magam. A vizsgálat és a kérdezz-"felelek"max., hangsúlyozom: MAX. 10 percet vettek igénybe. Telefonon soha nem értem el csak az asszisztensét, aki elmondta, hogy mikor érem el a dokit, de ha bajom van, akkor menjek orvoshoz... Mi vaaaan??? Pont azt akarok, csak a saját orvosomhoz... Hétvégén soha nem vette fel a telefont (két alkalommal hívtam, és tényleg sürgős esetben). Egyrészről ok, neki is van magánélete, de szerintem pont ezekért fizettem... És nem vártam el, hogy rohanjon a kórházba megvizsgálni, csak hogy elmondja, mit tegyek, hova menjek a problémámmal.. Egyszer felfáztam. Ekkor sem értem el. Elmentem az ügyeletre. Nem láttak el, mert terhes vagyok, menjek a kerületi szülész-nőgyógyászatra. Onnan elküldtek az SBO-ra (Sürgősségi Betegellátó Osztály), akik vissza akartak irányítani a nőgyógyászatra. Kifakadtam, hogy két órája úton vagyunk, és csak mindenhova küldözgetnek. Ekkor várnom kellett 1-2 órát, megvizsgáltak, és kaptam gyógyszert. A háziorvoshoz kellett kontrollra visszamenni, aki szintén nem tudott velem mit kezdeni, mert kismama vagyok... De totál kiakadt a fogadott dokin, hogy vajon mire veszi fel a pénzt... Volt még egy-két hasonló esetem. Képzelhetitek, mennyire bíztam az orvosomban. A váltás miatt is mindenki riogatott, hogy nem szívesen vesznek át kismamát pár hónappal szülés előtt. Ráadásul ezek után én már nem szerettem volna privát dokihoz menni.

Érdeklődtem az ismerősök körében, hogy kihez járnak, mi a tarifa, és ezért mit kapnak cserébe. Kiderült, hogy a dokim még nem is kér sokat?!?! Nála egyébként a szülés százezer volt. Más dokik akár kettőötvenet is elkérne, illetve nem kérik el, elnézést, pontosítok: ennyit szoktak adni. Ez olyan, mint a lottó reklám: MENNYIII??? Az is kiderült, hogy két ismerősöm van, aki nem privát dokihoz járt, az egyik női doki, a másik meg már nem vállal szülést... Így addig halogattam a dolgot, hogy végül maradtam a szupi orvosomnál...

Végső kétségbeesésemben megkértem a Férjem, hogy fogadjunk szülésznőt is, hátha lesz kire számítani... Fogadtunk, és minden pénzt megért. (Igaz egy ideig Ő is úgy volt, hogy nem lesz ott a szülésen, mert túlhordtam a babát, és akkor pont nyaralni volt, de a Manó megvárta szerencsére, míg visszajön.) A szülésznő ott volt. Azonnal jött, amikor hívtam. Nem mozdult mellőlem, mindenben segített, mindent előre elmondott. Nagyon jó döntés volt. (A dokim egyetlen pozitívuma, hogy Ő javasolta a nőt.)

A Manót túlhordtam két héttel. Volt, hogy úgy mentem a dokihoz, hogy aznap befektet és megcsászároz. Majd azt mondta, hogy Ő ilyet nem is mondott. Egy héttel a túlhordás után megnézte az ultrahang felvételeket, és megállapította, hogy "jajjj, hát ezekből látszik, hogy valószínűleg elszámoltuk magunkat, és nem jó volt a kiírás dátuma"?!?!?! Egész időben nézegette az ultrahang eredményeket, ugye?!

Végül normál úton beindult a szülés egy szombat éjjel. A kórházból el is érték a dokit telefonon... szerintetek ráért? Smile Pont vidéken volt. Smile Úgyhogy az ügyeletes dokinál szültem. :) Másnap bejött meglátogatni, és viccesen megjegyezte, hogy pont most jött a baba, amikor nem volt itt, pedig se korábban, se később nincs programja...

Azt már csak egy mondatban jegyzem meg, hogy a hat hetes kontrollom a szülés után tizenkét héttel volt, mert nehezen tudtunk időpontot egyeztetni...

(folyt. köv. az egyéb tapasztalatokról)

2014.04.15.