Mindennapi anya

Minden, ami anya. Legyenek az anyaság jelszavai: az elfogadás és az elengedés.

mindennapi anya megbolondulok

Napok óta foglalkoztat egy téma, amit szeretnék megírni, megosztani, de nem tudom megfogalmazni. Most sem tudom, hogy sikerül-e leírni, de megpróbálom.

Egyszerűen nem tudom, mi van velem. Egyszer egész jól elvagyok, néha meg pillanatok alatt robbanok bármi miatt, pl. ha nem eszik rendesen a gyerek; ha a Férjem nem veszi észre, hogy kitakarítottam; vagy akár azon is kiborulok teljesen, ha a kukába belecsúszik a szemeteszsák.. Nem tudom megmagyarázni, hogy ezek miért vannak, de annyira ideges leszek, hogy üvölteni tudnék.

Persze nem kiabálok, csak fortyogok belül, és emésztem magam. Lehet, hogy a hormonok? Vagy hogy fél éve az életem gyökeresen megváltozott, és 70 nm-en élem az életem? Esetleg, hogy évekig felelősségteljes munkát végeztem, most pedig "csak itthon ülök"? Talán, mert korábban egyedül eltartottam magam, most meg töredékét keresem meg a fizetésemnek? Lehet, hogy a maximalizmusom, mert nem tudom ellátni egyszerre úgy a háztartást, a gyerkőcöt és karban tartani magam, ahogy szeretném? Vagy ez mind együtt? Nem tudom megválaszolni, nem jövök rá, mi a gond. Ha valami megoldódik, mindig van egy új dolog, ami zavar, bánt, idegesít. És úgy érzem, rögtön megbolondulok. Szétvet a düh.

Közben azt is tudom, hogy mekkora hihetetlen szerencsém van, hogy a Férjem mellettem áll. Tudom, hogy sok nőnek még azzal is meg kell küzdenie, hogy a Férje elfordul tőle, vagy távol dolgozik a családtól, stb. Én el tudom mondani neki a problémáimat (már ha meg tudom fogalmazni), meghallgat, és próbál megoldást keresni. És nekem ez sokszor nem elég. Haragszom a világra és rá is. Ha nem segít, azért. Ha segít, miért nem többet. Ha szokásos időben jön a munkából, akkor miért nem korábban. És a világ miért nem készített fel rá, hogy milyen lesz itthon? Miért nem tanítják, milyen lesz az élet egy babócával? Haragszom magamra, hogy nem látom el jól sem az anyai, sem a feleség, sem a háziasszony szerepemet. Haragszom és dühös vagyok a világon mindenre. Elmúlik ez valaha? "Normális" leszek én még valaha?

2014.03.24.